Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



* DjVu fájlokhoz használható szoftverek - A "Következő" gombra kattintva (ha van) a PDF fájlhoz juthat.

 
33.69 KB
2008-01-30 15:15:50
 

image/vnd.djvu
Nyilvános Nyilvános
795
4267
Rövid leírás | Teljes leírás (10.48 KB)


ZALA MEGYE TÖRTÉNETE A KÖZÉPKORBAN
III. KÖTET
A KÖZSÉGEK TÖRTÉNETE

ÍRTA:
DR. HOLUB JÓZSEF

KÉZIRAT!
PÉCS, 1933.


MEGJEGYZÉS
Dr. Holub József pécsi ny. egyetemi tanár e művét a szerző engedélye és a Művelődésügyi
Minisztérium Múzeumi Osztálya megbízása alapján Bertalan Róza, a zalaegerszegi Göcseji
Múzeum adminisztrátora másolta le a zalaegerszegi Állami Levéltárban lévő eredeti példányról.
Az eredeti és a másolati példányok lapszáma – a lapok eltérő mérete miatt – nem azonos. Az
eredeti mű összesen 831 lap, ez másolatban 966 lap.
A másolat hiteles.
Az adatok felhasználása csak a kézirat szerzőjére való hivatkozással lehetséges.
A „Zala megye története a középkorban” c. mű I. kötete /A megyei és egyházi közigazgatás
története/ 1929-ben jelent meg Pécsett. A monográfia történetére, tervére, a /kéziratban rövidítve/
hivatkozott forrásokra nézve L. az I. kötet IX-XXIII. /főleg a XV-XVII. És XXI-XXII./ lapjait!
Z.O. = Nagy I. – Véghely D. – Nagy Gy.: Zala vármegye története. Oklevéltár, I-II. /Bp.,
1885-1890./

Zalaegerszeg, 1959. április 30.
/Dr.Szentmihályi Imre/
múzeumigazgató






(Gelsesziget Zala m. nagykanizsai j.)
A XIII. század végén egy Szelesziget nevű helységgel találkozunk, amely Hahót comes fia
István mester birtoka volt, s amelyet 1299-ben Bagotával együtt Atyusz comesnek adott cserébe.
Ekkor még csak földnek /terra/ mondták, nem falunak, s megmondja az oklevél azt is, hogy Gelse
földtől új határokkal választották el ekkor /ÁUO. X. 362./. Kétségtelen tehát, hogy a mai
Gelsesziget volt ez, amely Nagykanizsától északra fekszik, Gelsétől délre. 1313-ban Atyusz comes
fia János mester ezt az Ujudvar, Gelse és Bagota közt fekvő birtokot a Lőrinte nembeli Ant fia
János comesnek adta sok szolgálataiért, aki különben rokona is volt, mert a felesége a szintén Hahót
nembeli Szabari-lány volt /N.Muz. lt. és Fejér: i.m. VIII/1. 522./. Később, úgy látszik, idegen kézre
került, mert 1360-ban Atyusz fia János fiai s Ant fia Tamás úgy egyeznek meg, hogy ha meg tudják
szerezni Pacsa és Sziget birtokokat, akkor azokat megfelezik egymás közt /Dl. 4930./. Úgy látszik,
hogy e birtokok Ant unokájának, János fia Pacsai Istvánnak a halála után kerültek a király kezére, s
Pacsai nagybátyja, Tamás és a Szabariak /régi birtokosai/ igyekeztek megszerezni /arquirere et
obtinere/. Pacsai István ugyanis ekkor már mint néhai említtetik! Jánosnak azonban volt egy lánya
is, Kata, s atyja ráhagyta Pacsa és Sziget birtokokat, amelyekbe 1383-ban be is iktatták. Ennek
azonban ellenmondottak Alsólendvai Miklós bán fiai, István és János bánok, de hogy a per vége mi
lett, nem tudjuk /Dl. 7035., 7080./. T.i. Pacsai Tamás birtokait királyi adományul ezek szerezték
meg, s 1384-ben ők elégítették ki Tamás özvegyét, Klára asszonyt, hitbérét illetőleg /Dl. 7094./.
Ezek fiaival szemben azonban perrel lépett fel Isabori Laczk fia János s 1399-ben úgy egyeztek
meg, hogy Pacsát és Szigetet megfelezték egymás közt /Dl. 8423./.
A XV. század elején a Bánffyak hűtlenségük miatt elvesztették birtokaikat s ezeket az Ostfiak
kapták meg. Ezek azonban visszaadtak nekik mindent s ezért más birtokokkal együtt szigeti és
pacsai részjószágukat adták nekik /1404-1459. III. 11. N.Muz. lt./. Ostfi Gergely már 1406-ban a
feleségére hagyta ezeket a birtokokat, az ő halála utánra pedig a rokonaikra, Molnári Péter fiaira
/Hazai okmt. IV. 248./. 1428-ban Molnári Kelemen győri püspök és Ostfi kölcsönös örökösödési
szerződésre léptek, sőt Ostfi a püspök testvéreit is testvéreivé fogadta, s a Molnáriakat a zalai
konvent be is iktatta Zsigmond parancsára /Soproni oklt. II. 119., 1430. X. 21. N.Muz. lt./. Ezután
nemsokára meghalt Ostfi, s 1432-ben Bánfi István fiai panaszt emeltek a vármegye előtt, hogy bár
Ostfi birtokai egy része, köztük Sziget is, rájuk szálltak volna, azokat a Molnáriak foglalták el /Dl.
12.433./. A birtokok azonban a Molnáriak kezén maradtak, s 1446-ban Molnári Péter birtokai közt
szerepeltek a szigeti és pacsai részek is, amikor örökösödési szerződést kötött Darabos János fiaival
/Zalavári ap. lt. 2548./. Ostfi szigeti része Kaczor Jánosnál volt zálogban, s 1450-ben Molnári
Püspök István özvegyének és lányának, Ilkónak, Darabos Jakab feleségének bocsátotta vissza
/Mednyánszky Dénes letéte. N.Muz./.
Már a XIV. század végén találkozunk itt az Isabori Lackfi-családdal, akik 1399-ben
egyezségileg kapták meg a Bánfiaktól Pacsa és Sziget felét. Ezekkel később nem találkozunk, de
1450-ben ismét feltűnnek, amikor Isabori Lack János fia István gyermekei eltiltják Molnári Püspök
Domokost és N.Darabos Lászlót, Jakabot és Márkot Pacsa és Sziget elfoglalásától /Zalavári ap. lt.
3193./. Amikor azután 1460-70 táján Lack István fiai, János és László, valamint a lányai, Zsófia
/Ormándi Balázsné/ és Orsolya /Kaczor János fia István felesége/ birtokaikat megfelezték, akkor itt
10 lakott telkük volt /Dl. 36.701./.
Kaczor János, s fia, György hamis oklevelek felmutatása miatt fej- és jószágvesztésben
marasztaltattak el s ezért a király el akarta adományozni a birtokaikat. 1469-ben azonban János
unokája, István leánya, Márta nevében tiltakozott az ellen Darabos Balázs, hogy Márta részeit is
eladományozza /Zalavári ap. lt. 3177./. 1485-ben Darabos Gergely fizette ki fogott bírák döntése
alapján Balázs özvegyének a hitbérét /U.o. 3130./. A szabari, pacsai, szigeti stb. részekhez azonban
jogot tartottak a Bánffyak is még mindig, s 1492-ben Bánfi Miklós és Jakab eltiltották Ulászlót
azoknak az itteni részeknek az eladományozásától, amelyek valami módon /aliqualiter/ Darabos
Gergely kezén vannak, Ozsvát zágrábi püspököt pedig és Darabos Gergelyt azoknak a
megszerzésétől /Dl. 19.882./.
1494-ben Zeleszigete nevű birtokról olvasunk, amely Darabos Gergelyé volt, s amely
Wáraszlói János özvegyénél volt zálogban, aki azonban ekkor Kaczor Lászlónak adta alzálogba
/Zalavári ap. lt. 2544./. Így nagyon valószínű, hogy a most tárgyalt Sziget volt ez!
+
Úgy látszik azonban, hogy közel ehhez volt egy másik Sziget is. Amikor 1320-ban megjárták
Gelse, Lak és Berzencze határait, akkor mint határos birtokot említik Sziget birtokot a Kanizsa vize
felé /Anjoukori okmt. I. 551./. Trötöl Miklós mestert iktatták be ez említett birtokokba. Úgy látszik,
hogy Sziget is az övé volt, vagy később szerezték meg, mert 1388-ban a fiai Gelse, Sziget és Lak
birtokokat cserébe Zsigmond királynak adták /Dl. 7395./. Még az évben Zsigmondtól
adománylevelet kaptak e három birtokra, és Mária királynétől is Kanizsai János fiai, akiket azután
augusztusban be is iktattak ezekbe /Dl. 7450., Fejér: i.m. X/1. 402., 422., Dl. 7427., 7426./. A XV.
század derekán még az ő birtokukban találjuk. Kanizsai László fiai Kanizsai Imrének kötötték le
zálogba gelsei és szigeti részeiket, amelyeket azonban ő, a zavaros időkben, közös érdekből
elzálogosított. 1446-ban kötelezték magukat mindhárman, hogy közösen fogják kiváltani /ZO. II.
530./.
Később azonban nem találkozunk itt a Kanizsaiakkal, s nem szerepel ez a birtok a század
végéről s a XVI. elejéről ismert urbáriumokban sem, – így valami módon kikerült a kezükből. 1466-
ban Kaczor Pétert és Györgyöt itt idézik meg, így ekkor már az ő birtokuk /Jeszenák lt./. Sőt, ha szó
szerint elfogadjuk Debrentei Tamás püspöknek és D. Himfi Imrének 1470-ben előadott panaszát,
hogy Kaczor János, György és Péter laki, szigeti, berzenczei és mántai jobbágyai Albert halála után
az ő szerdahelyi kúriájára törve onnan elvittek okleveleket s más holmit, akkor már 1440-ben a
Kaczorok birtoka volt /IX. 27. N.Muz. lt., Hg. Batthyány-cs. lt. Himfy 542./. Lehetséges, hogy
előbb zálogban bírták s csak azután szerezték meg gyökeres joggal.
1487-ben Szerdahelyszigete néven említik, ahol Kaczor Péternek volt 3 ½ jobbágytelke, egy
malma, 30 hold szántója, 3 kaszáló rétje s 6 ½ hold eresztvényerdeje, amelyekbe ekkor 50 forint
erejéig Kanizsai Lászlót iktatták be. De volt a Kaczoroknak s épp Péternek birtoka a másik Szigeten
is, amelyet Szeleszigetnek neveztek, mégpedig 2 jobbágytelke, 28 hold szántója, 2 kaszáló rétje,
erdeje és szőlleje, amelyekbe hasonlóképp 50 forint erejéig iktatták be Kanizsait /Dl. 19.275./.
Kaczor György Sárkány János és fia László ellenében fő- és jószágvesztésben marasztaltatván
el, zálogba lekötötte Kaczorlak és Szerdahelyszigete birtokai felét, de 1511-ben Sárkány László
tiltakozott, hogy Kaczor György vagy a fia, Miklós, erre vonatkozólag valamiképp nyugtatólevelet
szerzett, mintha ő kiváltotta volna Both Jánostól, akihez Sárkány Jánostól került volna /Budai kápt.
prot. III. 70./.
1520-ban egy Kissziget nevű birtokot találunk a Kaczorok birtokában. Miklósnak volt itt
részjószága, amelyet 1520-ban a kapornaki apátnak és Kapornaki Pál deáknak zálogosított el
/Zalavári ap. lt. 464./. 1524-ben Kaczor Albertnek itteni és szerdehszigete-i részeit említik,
amelyekbe zálogjogon ö. Montor Jánosnét, Ilonát iktatják be /Zalavári ap. lt. 80./. Ugyanebből az
évből ismerünk egy másik oklevelet, mely szerint Ilona asszonyt áprilisban zálogjogon beiktatták
Kaczor Albert részeibe többek közt Nagyszigeten és Kisszigeten /U.o. 80./. Minthogy az összes
birtokok egyeznek az április 11-i és május 29-i oklevélben, kétségtelen, hogy Szerdehszigete másik
neve Nagysziget volt.

Insert failed. Could not insert session data.