* DjVu fájlokhoz használható szoftverek - A "Következő" gombra kattintva (ha van) a PDF fájlhoz juthat.
| 33.69 KB | |
| 2008-01-30 15:15:50 | |
 | |||||||
Nyilvános  1017 | 4671 | ZALA MEGYE TÖRTÉNETE A KÖZÉPKORBAN III. KÖTET A KÖZSÉGEK TÖRTÉNETE ÍRTA: DR. HOLUB JÓZSEF KÉZIRAT! PÉCS, 1933. MEGJEGYZÉS Dr. Holub József pécsi ny. egyetemi tanár e művét a szerző engedélye és a Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Osztálya megbízása alapján Bertalan Róza, a zalaegerszegi Göcseji Múzeum adminisztrátora másolta le a zalaegerszegi Állami Levéltárban lévő eredeti példányról. Az eredeti és a másolati példányok lapszáma – a lapok eltérő mérete miatt – nem azonos. Az eredeti mű összesen 831 lap, ez másolatban 966 lap. A másolat hiteles. Az adatok felhasználása csak a kézirat szerzőjére való hivatkozással lehetséges. A „Zala megye története a középkorban” c. mű I. kötete /A megyei és egyházi közigazgatás története/ 1929-ben jelent meg Pécsett. A monográfia történetére, tervére, a /kéziratban rövidítve/ hivatkozott forrásokra nézve L. az I. kötet IX-XXIII. /főleg a XV-XVII. És XXI-XXII./ lapjait! Z.O. = Nagy I. – Véghely D. – Nagy Gy.: Zala vármegye története. Oklevéltár, I-II. /Bp., 1885-1890./ Zalaegerszeg, 1959. április 30. /Dr.Szentmihályi Imre/ múzeumigazgató (Gelsesziget Zala m. nagykanizsai j.) A XIII. század végén egy Szelesziget nevű helységgel találkozunk, amely Hahót comes fia István mester birtoka volt, s amelyet 1299-ben Bagotával együtt Atyusz comesnek adott cserébe. Ekkor még csak földnek /terra/ mondták, nem falunak, s megmondja az oklevél azt is, hogy Gelse földtől új határokkal választották el ekkor /ÁUO. X. 362./. Kétségtelen tehát, hogy a mai Gelsesziget volt ez, amely Nagykanizsától északra fekszik, Gelsétől délre. 1313-ban Atyusz comes fia János mester ezt az Ujudvar, Gelse és Bagota közt fekvő birtokot a Lőrinte nembeli Ant fia János comesnek adta sok szolgálataiért, aki különben rokona is volt, mert a felesége a szintén Hahót nembeli Szabari-lány volt /N.Muz. lt. és Fejér: i.m. VIII/1. 522./. Később, úgy látszik, idegen kézre került, mert 1360-ban Atyusz fia János fiai s Ant fia Tamás úgy egyeznek meg, hogy ha meg tudják szerezni Pacsa és Sziget birtokokat, akkor azokat megfelezik egymás közt /Dl. 4930./. Úgy látszik, hogy e birtokok Ant unokájának, János fia Pacsai Istvánnak a halála után kerültek a király kezére, s Pacsai nagybátyja, Tamás és a Szabariak /régi birtokosai/ igyekeztek megszerezni /arquirere et obtinere/. Pacsai István ugyanis ekkor már mint néhai említtetik! Jánosnak azonban volt egy lánya is, Kata, s atyja ráhagyta Pacsa és Sziget birtokokat, amelyekbe 1383-ban be is iktatták. Ennek azonban ellenmondottak Alsólendvai Miklós bán fiai, István és János bánok, de hogy a per vége mi lett, nem tudjuk /Dl. 7035., 7080./. T.i. Pacsai Tamás birtokait királyi adományul ezek szerezték meg, s 1384-ben ők elégítették ki Tamás özvegyét, Klára asszonyt, hitbérét illetőleg /Dl. 7094./. Ezek fiaival szemben azonban perrel lépett fel Isabori Laczk fia János s 1399-ben úgy egyeztek meg, hogy Pacsát és Szigetet megfelezték egymás közt /Dl. 8423./. A XV. század elején a Bánffyak hűtlenségük miatt elvesztették birtokaikat s ezeket az Ostfiak kapták meg. Ezek azonban visszaadtak nekik mindent s ezért más birtokokkal együtt szigeti és pacsai részjószágukat adták nekik /1404-1459. III. 11. N.Muz. lt./. Ostfi Gergely már 1406-ban a feleségére hagyta ezeket a birtokokat, az ő halála utánra pedig a rokonaikra, Molnári Péter fiaira /Hazai okmt. IV. 248./. 1428-ban Molnári Kelemen győri püspök és Ostfi kölcsönös örökösödési szerződésre léptek, sőt Ostfi a püspök testvéreit is testvéreivé fogadta, s a Molnáriakat a zalai konvent be is iktatta Zsigmond parancsára /Soproni oklt. II. 119., 1430. X. 21. N.Muz. lt./. Ezután nemsokára meghalt Ostfi, s 1432-ben Bánfi István fiai panaszt emeltek a vármegye előtt, hogy bár Ostfi birtokai egy része, köztük Sziget is, rájuk szálltak volna, azokat a Molnáriak foglalták el /Dl. 12.433./. A birtokok azonban a Molnáriak kezén maradtak, s 1446-ban Molnári Péter birtokai közt szerepeltek a szigeti és pacsai részek is, amikor örökösödési szerződést kötött Darabos János fiaival /Zalavári ap. lt. 2548./. Ostfi szigeti része Kaczor Jánosnál volt zálogban, s 1450-ben Molnári Püspök István özvegyének és lányának, Ilkónak, Darabos Jakab feleségének bocsátotta vissza /Mednyánszky Dénes letéte. N.Muz./. Már a XIV. század végén találkozunk itt az Isabori Lackfi-családdal, akik 1399-ben egyezségileg kapták meg a Bánfiaktól Pacsa és Sziget felét. Ezekkel később nem találkozunk, de 1450-ben ismét feltűnnek, amikor Isabori Lack János fia István gyermekei eltiltják Molnári Püspök Domokost és N.Darabos Lászlót, Jakabot és Márkot Pacsa és Sziget elfoglalásától /Zalavári ap. lt. 3193./. Amikor azután 1460-70 táján Lack István fiai, János és László, valamint a lányai, Zsófia /Ormándi Balázsné/ és Orsolya /Kaczor János fia István felesége/ birtokaikat megfelezték, akkor itt 10 lakott telkük volt /Dl. 36.701./. Kaczor János, s fia, György hamis oklevelek felmutatása miatt fej- és jószágvesztésben marasztaltattak el s ezért a király el akarta adományozni a birtokaikat. 1469-ben azonban János unokája, István leánya, Márta nevében tiltakozott az ellen Darabos Balázs, hogy Márta részeit is eladományozza /Zalavári ap. lt. 3177./. 1485-ben Darabos Gergely fizette ki fogott bírák döntése alapján Balázs özvegyének a hitbérét /U.o. 3130./. A szabari, pacsai, szigeti stb. részekhez azonban jogot tartottak a Bánffyak is még mindig, s 1492-ben Bánfi Miklós és Jakab eltiltották Ulászlót azoknak az itteni részeknek az eladományozásától, amelyek valami módon /aliqualiter/ Darabos Gergely kezén vannak, Ozsvát zágrábi püspököt pedig és Darabos Gergelyt azoknak a megszerzésétől /Dl. 19.882./. 1494-ben Zeleszigete nevű birtokról olvasunk, amely Darabos Gergelyé volt, s amely Wáraszlói János özvegyénél volt zálogban, aki azonban ekkor Kaczor Lászlónak adta alzálogba /Zalavári ap. lt. 2544./. Így nagyon valószínű, hogy a most tárgyalt Sziget volt ez! + Úgy látszik azonban, hogy közel ehhez volt egy másik Sziget is. Amikor 1320-ban megjárták Gelse, Lak és Berzencze határait, akkor mint határos birtokot említik Sziget birtokot a Kanizsa vize felé /Anjoukori okmt. I. 551./. Trötöl Miklós mestert iktatták be ez említett birtokokba. Úgy látszik, hogy Sziget is az övé volt, vagy később szerezték meg, mert 1388-ban a fiai Gelse, Sziget és Lak birtokokat cserébe Zsigmond királynak adták /Dl. 7395./. Még az évben Zsigmondtól adománylevelet kaptak e három birtokra, és Mária királynétől is Kanizsai János fiai, akiket azután augusztusban be is iktattak ezekbe /Dl. 7450., Fejér: i.m. X/1. 402., 422., Dl. 7427., 7426./. A XV. század derekán még az ő birtokukban találjuk. Kanizsai László fiai Kanizsai Imrének kötötték le zálogba gelsei és szigeti részeiket, amelyeket azonban ő, a zavaros időkben, közös érdekből elzálogosított. 1446-ban kötelezték magukat mindhárman, hogy közösen fogják kiváltani /ZO. II. 530./. Később azonban nem találkozunk itt a Kanizsaiakkal, s nem szerepel ez a birtok a század végéről s a XVI. elejéről ismert urbáriumokban sem, – így valami módon kikerült a kezükből. 1466- ban Kaczor Pétert és Györgyöt itt idézik meg, így ekkor már az ő birtokuk /Jeszenák lt./. Sőt, ha szó szerint elfogadjuk Debrentei Tamás püspöknek és D. Himfi Imrének 1470-ben előadott panaszát, hogy Kaczor János, György és Péter laki, szigeti, berzenczei és mántai jobbágyai Albert halála után az ő szerdahelyi kúriájára törve onnan elvittek okleveleket s más holmit, akkor már 1440-ben a Kaczorok birtoka volt /IX. 27. N.Muz. lt., Hg. Batthyány-cs. lt. Himfy 542./. Lehetséges, hogy előbb zálogban bírták s csak azután szerezték meg gyökeres joggal. 1487-ben Szerdahelyszigete néven említik, ahol Kaczor Péternek volt 3 ½ jobbágytelke, egy malma, 30 hold szántója, 3 kaszáló rétje s 6 ½ hold eresztvényerdeje, amelyekbe ekkor 50 forint erejéig Kanizsai Lászlót iktatták be. De volt a Kaczoroknak s épp Péternek birtoka a másik Szigeten is, amelyet Szeleszigetnek neveztek, mégpedig 2 jobbágytelke, 28 hold szántója, 2 kaszáló rétje, erdeje és szőlleje, amelyekbe hasonlóképp 50 forint erejéig iktatták be Kanizsait /Dl. 19.275./. Kaczor György Sárkány János és fia László ellenében fő- és jószágvesztésben marasztaltatván el, zálogba lekötötte Kaczorlak és Szerdahelyszigete birtokai felét, de 1511-ben Sárkány László tiltakozott, hogy Kaczor György vagy a fia, Miklós, erre vonatkozólag valamiképp nyugtatólevelet szerzett, mintha ő kiváltotta volna Both Jánostól, akihez Sárkány Jánostól került volna /Budai kápt. prot. III. 70./. 1520-ban egy Kissziget nevű birtokot találunk a Kaczorok birtokában. Miklósnak volt itt részjószága, amelyet 1520-ban a kapornaki apátnak és Kapornaki Pál deáknak zálogosított el /Zalavári ap. lt. 464./. 1524-ben Kaczor Albertnek itteni és szerdehszigete-i részeit említik, amelyekbe zálogjogon ö. Montor Jánosnét, Ilonát iktatják be /Zalavári ap. lt. 80./. Ugyanebből az évből ismerünk egy másik oklevelet, mely szerint Ilona asszonyt áprilisban zálogjogon beiktatták Kaczor Albert részeibe többek közt Nagyszigeten és Kisszigeten /U.o. 80./. Minthogy az összes birtokok egyeznek az április 11-i és május 29-i oklevélben, kétségtelen, hogy Szerdehszigete másik neve Nagysziget volt. |
