Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



* DjVu megjelenítő: Windows Mac OS Android

 
33.69 KB
2008-01-30 15:15:50
 

image/vnd.djvu
Nyilvános Nyilvános
306
1796
Rövid leírás | Teljes leírás (10.48 KB)


ZALA MEGYE TÖRTÉNETE A KÖZÉPKORBAN
III. KÖTET
A KÖZSÉGEK TÖRTÉNETE

ÍRTA:
DR. HOLUB JÓZSEF

KÉZIRAT!
PÉCS, 1933.


MEGJEGYZÉS
Dr. Holub József pécsi ny. egyetemi tanár e művét a szerző engedélye és a Művelődésügyi
Minisztérium Múzeumi Osztálya megbízása alapján Bertalan Róza, a zalaegerszegi Göcseji
Múzeum adminisztrátora másolta le a zalaegerszegi Állami Levéltárban lévő eredeti példányról.
Az eredeti és a másolati példányok lapszáma – a lapok eltérő mérete miatt – nem azonos. Az
eredeti mű összesen 831 lap, ez másolatban 966 lap.
A másolat hiteles.
Az adatok felhasználása csak a kézirat szerzőjére való hivatkozással lehetséges.
A „Zala megye története a középkorban” c. mű I. kötete /A megyei és egyházi közigazgatás
története/ 1929-ben jelent meg Pécsett. A monográfia történetére, tervére, a /kéziratban rövidítve/
hivatkozott forrásokra nézve L. az I. kötet IX-XXIII. /főleg a XV-XVII. És XXI-XXII./ lapjait!
Z.O. = Nagy I. – Véghely D. – Nagy Gy.: Zala vármegye története. Oklevéltár, I-II. /Bp.,
1885-1890./

Zalaegerszeg, 1959. április 30.
/Dr.Szentmihályi Imre/
múzeumigazgató






(Gelsesziget Zala m. nagykanizsai j.)
A XIII. század végén egy Szelesziget nevű helységgel találkozunk, amely Hahót comes fia
István mester birtoka volt, s amelyet 1299-ben Bagotával együtt Atyusz comesnek adott cserébe.
Ekkor még csak földnek /terra/ mondták, nem falunak, s megmondja az oklevél azt is, hogy Gelse
földtől új határokkal választották el ekkor /ÁUO. X. 362./. Kétségtelen tehát, hogy a mai
Gelsesziget volt ez, amely Nagykanizsától északra fekszik, Gelsétől délre. 1313-ban Atyusz comes
fia János mester ezt az Ujudvar, Gelse és Bagota közt fekvő birtokot a Lőrinte nembeli Ant fia
János comesnek adta sok szolgálataiért, aki különben rokona is volt, mert a felesége a szintén Hahót
nembeli Szabari-lány volt /N.Muz. lt. és Fejér: i.m. VIII/1. 522./. Később, úgy látszik, idegen kézre
került, mert 1360-ban Atyusz fia János fiai s Ant fia Tamás úgy egyeznek meg, hogy ha meg tudják
szerezni Pacsa és Sziget birtokokat, akkor azokat megfelezik egymás közt /Dl. 4930./. Úgy látszik,
hogy e birtokok Ant unokájának, János fia Pacsai Istvánnak a halála után kerültek a király kezére, s
Pacsai nagybátyja, Tamás és a Szabariak /régi birtokosai/ igyekeztek megszerezni /arquirere et
obtinere/. Pacsai István ugyanis ekkor már mint néhai említtetik! Jánosnak azonban volt egy lánya
is, Kata, s atyja ráhagyta Pacsa és Sziget birtokokat, amelyekbe 1383-ban be is iktatták. Ennek
azonban ellenmondottak Alsólendvai Miklós bán fiai, István és János bánok, de hogy a per vége mi
lett, nem tudjuk /Dl. 7035., 7080./. T.i. Pacsai Tamás birtokait királyi adományul ezek szerezték
meg, s 1384-ben ők elégítették ki Tamás özvegyét, Klára asszonyt, hitbérét illetőleg /Dl. 7094./.
Ezek fiaival szemben azonban perrel lépett fel Isabori Laczk fia János s 1399-ben úgy egyeztek
meg, hogy Pacsát és Szigetet megfelezték egymás közt /Dl. 8423./.
A XV. század elején a Bánffyak hűtlenségük miatt elvesztették birtokaikat s ezeket az Ostfiak
kapták meg. Ezek azonban visszaadtak nekik mindent s ezért más birtokokkal együtt szigeti és
pacsai részjószágukat adták nekik /1404-1459. III. 11. N.Muz. lt./. Ostfi Gergely már 1406-ban a
feleségére hagyta ezeket a birtokokat, az ő halála utánra pedig a rokonaikra, Molnári Péter fiaira
/Hazai okmt. IV. 248./. 1428-ban Molnári Kelemen győri püspök és Ostfi kölcsönös örökösödési
szerződésre léptek, sőt Ostfi a püspök testvéreit is testvéreivé fogadta, s a Molnáriakat a zalai
konvent be is iktatta Zsigmond parancsára /Soproni oklt. ...